Az éles szemű süllő:

AZ ÉLES SZEMŰ SÜLLŐ
Mondják csak süllőnek is, van aki fogas süllőnek hívja,de akad aki csak fogasozik. Ez a tiszteletteljes megszólítás, azonban csak a másfél kiló feletti süllőknek dukál avagy illeti meg jogosan.

A hazai sügérfélék legnagyobbra növő képviselője,a tavak, valamint a lassú és gyorsabb folyók félénk ragadozója a süllő. Teste enyhén lapított,nyúlánk -az álló vízben élők valamelyest zömökebbek. Háta szürkészöldes, inkább kékes-,vagy olajzöld. A jellegzetes sötétszürke csíkok
ezüstös oldalának közepéig húzódnak le, hasa szinte hófehér. Szemei nagyok. Hátúszója osztott,két
részből áll, a farokúszó töve finoman pettyezett.Kopoltyúfedője éles, fogazata rendkívül erős.
A bölcsőt elhagyva még csak apró gerincteleneket fogyaszt, de már egynyarasként, 5cm-es korában elkezdi ragadozó életmódját. Kifejlett példányai elsősorban halevők:durbincs,sügér, naphal, bodorka, küsz,kis keszeg, esetleg apró kárász alkotja táplálékukat. Nem vetik meg persze
a dögöt sem (halszelet),és felnőttként is befalnak férgeket, rákokat ha a sors úgy hozza.Szinte
valamennyi csalival foghatók,hiszen a műcsalik széles választéka és az élő kishal, halszelet,taposott döglött kishal mellett,a pontyozó szerelék kukoricás horgára is rendszeresen rákap egy-két termetes fogas.

Rekorder
A magyar rekordnak számító
14,5 kg-os süllőt még 1990-
ben akasztotta Didon Sándor,
a Duna ordasi szakaszán. Ezt
a hatalmas példányt is túl-
szárnyalta azonban néhány
későbbi fogás, amit a szeren-
csések nem szerettek volna
nagydobra verni, így maradt
a 14,5kg-os álomhatár.

Statisztikai adatok:
Latin név:stizostedion lucioperca
Legnagyobb suly:20kg
Átlag súly: 1,5-2 kg
Átlagos hossz: 45cm
Élethossz: legfeljebb 15 év.

Előfordulása:
Hazánk szinte valamennyi vizében-a kis hegyi patakok kivételével-alkalmas rejtekhelyeket találhat magának a süllő.A természetes vizek közül főként közepes és nagyobb folyóink büszkélkedhetnek kapitális süllőkkel,de tározókban sem ritkák.

Osztott hátúszójának elülső része erős tüskékkel merevített,a mögötte lévőt lágyabb sugarak feszítik.Az olajzöldes szín leginkább tavakban élő egyedekre vonatkozik illetve jellemző,
sötét csikjai hatrozottak.Azt tartják, hogy a süllő nem kitartó hal. A termetesebb példányok kifárasztása mégis viszonylag hosszabb időbe telik.Köszönhető ez az izmo

melles test mellet, a rendkivül jól jól kormányzó mell-,és erőteljes farokúszónak. A süllőnek, mint általában a ragadozóknak igen nagy szeme van.Ez a táplálékszerzésben, illetve párzáskor kap kiemelt szerepet. A süllő a pezsdülő, lassan áradó vizekben kap a legjobban, ekkor oldalvonal-szerve mellett, szeme is hatékonyan segiti a tájékozódásban. Nagy szájában félelmetes fogak sorakoznak. Az a kis hal, amelyikbekerül ide, nem sok jóban reménykedhet.Zsákmányát a süllő rendszerint oldalt, vagy hátulról ragadja meg. A nagyobb halakat valószinüleg megforgatja és fejjel előre nyeli el ,a kissebbek viszont gyorsan eltűnnek
feneketlen torkában.
AHOL KERESNI KELL:
Halunk szereti a friss oxigénben dúsabb,változatos medrű, de keménytalajú vizeket. Folyón a gyors, illetve lassú áramlások határán, az úgynevezett eláló vízben, azaz sodorvonalban fordul elő.A rohanó vizeket megtörő akadályok környékét szeretik leginkább. A mesterséges úton létrejött süllő-tanyák az egyszerű partvédő kövezéstől, a sarkantyúkon és ruganyokon át a T gátakig változhatnak, lényeg az, hogy valamilyen módon ezeken a helyeken a folyás jellege bizonyos mértékig megváltozzon. A szabályozatlan folyómedrekben,a szigetek végénél, zátonyok
homokpadjain, mederesésekben, hókonyokon, fatuskók, gyökerek közelében érzik jól magukat.
Állóvizeink közül a legjelentősebb süllőállomány a Balatonban található.Hires akadók, és marások nyújtanak számukra menedéket, de a nagyobb nádasok ís gyakran rejtenek süllőket.

SZAPORODÁS:

Atavasz közepén, március végén, április elején ívik. Főként gyökeres, köves területeket kresnek fel a hímek, itt alakitanak ki farkukkal egy asztalnyi fészket, amelyet védelmeznek.A nőstények
megnyeréséért sajátos táncot lejtenek, s ha az udvarlás sikerrel járt, egymás mellett forogva ívnak le.A megtermékenyített-50-200 ezer- ikrát egyenletesen terítik szét a fészekben. A kikelő ivadékok néhány nap múltán táplálkozni kezdenek.

ÉJJEL FENT:
A süllők igazi ideje az alkony, a hajnal, valamint az éjszaka. Ílyenkor már messziről hallatszik a rablás jellegzetesen spriccelő hangja. A süllők este a sekélyebb, illetve felsőbb, parti vizekbe költöző kishalakat követik.Ekkor lehetnek nagyon eredményesek a felszíni wobblerek, míg a twisterekkel inkább nappal, a mélyben érdemes próbálkozni.

AZ ÖREGEBB PÉDÁNYOK:

Élőhelyüktől függően néha elveszíthetik csíkjaikat. Általában a folyóvizi süllőknél figyelhetőmeg,
hogy a harántfotok megkopnak, és szinte csak az ezüstös pikkelyek borítják oldalukat.

LEGJOBB HELYEK:

Magyarország összes folyóján és állóvizén megtalálhatjuk a süllőt.Duna rekord példánya 17kg felletti,hasonlókat foghatunk még szinte bárhol Dunakilikitől Mohácsig.
Tisza-Szeged, városi szakaszán kivül minden igéretesebb helyen érdemes megállni.
Tisza-tó a nagy süllőket az öntözőcsatornák zsilipjeinek közelében fogják.
Bodrog,Szamos, Rába, Körösök:KIS folyóinkban ritkábban akaszthatunk süllőt, de akkor igazán nagyot. A 11kg-os szamosi és a 14kg-os rábai rekord is ezt bizonyitja.
DESEDA-érdemes twisterrel próbálkozni a toponári oldalon,kishallal pedig az akadók fölött
mártogassunk. Legnagyobbak:10kg feletti példányok.
HÁZIRÉTI-TÁROZÓ-hatalmas fogasok lakják az eredeti patakmedert, általában fehér twisterre éheztek meg. A9 KG KÖRÜLI PÉLDÁNYOK gyakorinak mondhatók a tározón.
Dráva- A második legnagyobb (17kg)regisztrált süllő othona volt, biztos,hogy manapság is akadhatunk kapitális süllőre itt.
BALATON:- ,RENGETEG ÓIÁS LAKHELYE, ÁM AZ ORVHALÁSZAT NAGYON MEGRITKÍTOTTA:,AZ ÁLLOMÁNYT. Bár a 12kg-os egyedek régebben gyakrabban jelentkeztek, még ma is foghatunk nagy süllőt.