Topa intenzív halászása

A SÜGÉR A CSÍKOS RABLÓ

A sügér gyönyörű hal. Már első pillantásra látszik , hogy tipikus rablóhal. Testének álcázó színe jól
elrejti a nádasban, a vízinövények között.
A sügér, főként farokúszójának köszönhetően, hosszabb távon egészen jó úszó, kitartóhal-amolyan
vizek farkasa. TÁPLÁLKOZÁSA:. A sügérek sokféle állatra vadásznak. Afiatalegyedekelsősorban
puhatestűekkel, apró ízeltlábúakkal táplálkoznak, az idősebbek étlapján főként rovarok és lárvák,
szúnyog-,szitakötő-,kérészlárvák szerepelnek. Ha apró halak kerülnek a közelükbe, azokra is rátámadhatnak,de nem vetik meg az ikrákat sem. A sügér a 100 grammos súly elérése után nagyon gyors növekedésnek indul, ha azonban a szükséges időszakban nem jut táplálékhoz, elsatnyul, és a 100 grammos testtömeget csak hetedik életévében éri el. A fiatal sügérek bandában rabolnak. A vízinövények között elrejtőzve apró halakra, elsősorban kicsiny bodorkákra és küszökre leselkednek, de gyakran elvegyülnek a kis vörösszárnyú keszegek népes csapatában is. Ha egy kishal óvatlanul megközelíti rejtekhelyüket, a banda utána veti magát, és addig üldözi, mig a fáradtságtól meg nem adja magát. A sügérek támadáskor leggyakrabban az áldozat farokúszóját harapdálják. Jellemző vonásuk, hogy mindig a farka felől kezdik felfalni zsákmányukat, a kisebb halak viszont gond nélkül csúsznak le akár keresztben is a torkukon. A nagyobb, 0,5-1 kg súlyú példányok rendszerint 20-60 grammos halakra vadásznak. Érdekes, hogy a sügérek kannibálok: gyakran falják fel saját fajtájuk ivadékát és apró példányait.
BANDÁZÓ ÉLETMÓD:. A SÜGÉREK elsősorban az apró halfajtákban gazdag álló és lassú folyású vizeket szeretik. Táplálkozási módjuk megköveteli a jó látási viszonyokat is, ezért a tiszta, átlátszó vizekben érzik a legjobban magukat. MEGÉLNEK A GYORS FOLYÁSÚ FOLYÓKBAN IS, ha azok vize nem túl iszapos. A hegyi folyókban és sós tavakban nem találkozunk sügérrel.
Az azonos korú fiatal sügérek bandát alkotnak. Növekedésük során egyre inkább áttérnek a magányos életmódra, de elsősorban nem azért, mert az idősebb példányok elvesztik a bandaösztönt,hanem amiatt, hogy a banda az idők folyamán természetes úton egyre inkább megfogyatkozik. SZAPORODÁSA: A himek a hatodik és tizenkettedik hónap között érik el az ivarrérettséget, bár ekkor még csak 5-8 centiméter hosszúak. A nőstények csak harmadik évükben készek a szaporodásra, és általában nagyobbak a hímeknél. Az ívás az időjárási viszonyoktól függően márciusban-áprilisban zajlik, a süllő szaporodását megelőzve. A NŐSTÉNY MINTEGY 300.000 IKRÁT RAK TERMÉSZETES REJTEKHELYEKRE-vízinövények, elsüllyedt ágak, kövek közé-, általában sekély helyekre, ahol a víz gyorsan felmelegszik, de már
meghaladta a 10-12 c fokot. A ivadék az ikrák megtermékenyitése után egy héttel már ki is kel.
Statisztikai adatok: Latin név: Perca fluviatilis Legnagyobb súly:3,2 kg Átlagos súly:200-300g
Legnagyobb testhossz: 50 cm Élethossz: 13 év. Akopoltyút kemény fedél védi A sügérnek két különálló hátúszója van. Az elülsőben 14- 15 tüske talélható. Kifeszítve a vetélytársak és a többi
ragadozóhal elriasztásra is szolgál Figyeld meg a jellegzetes fekete foltot az elülső hátúszó végén.
A hátsó hátúszóban két tüske és 13-14 lágy sugár van. Az alsó úszók, és gyakran a farkúszó alsó része is pirosas szinű.
A sügér hagyományos módon csontival, gilisztával, apró hallal horgászunk sügérre, de a kisebb körömvillantóra, vagy twisterre is előszeretettel ugranak rá. A legnagyobb méretet bányatavakban, illetve mély tavakban, folyókban érheti el.

DR. COMPÓ

A kisebb-nagyobb tavakban a compó szép zsákmánynak számít, ám ritkán akad horogra.Így aztán
nehéz elhinni, hogy mégis viszonylag gyakori.

A COMPÓ MEGJELENÉSÉBEN:, van valami varázslatosan szép. Zömök teste nagy erőről, ugyanakkor nehézkességről és lassúságról árulkodik.Úszói nagyok, erősek. Apró pikkelyei mélyen
ülnek a bőrében, amelyet vastag nyálkaréteg borít. Szája szögletében két apró bajusz csüng. A legmegragadóbb azonban különleges, arany-zöldes színe és apró piros szemének összhatása. Háta
néha olajzöld, néha világosbarna, de fő színárnyalata mindig az arany.

TÁPLÁLKOZÁSA:
A compó csaknem kizárólag az aljzaton keresi a táplálékát. Az iszapot túrva összeszedi a szúnyoglárvákat, az apró puhatestűeket. Azt, hogy a compók éppen hol kotorásznak az iszapban,
a vízfelszínen megjelenő buborékok jelzik. A compók által mozgásba hozott mocsárgáz nagy buborékokban száll a felszínre, a szinte láthatatlan apró buborékok pedig a táplálkozó compó kopoltyúfedele alól szabadulnak fel. A kétféle buboréknak azonban van egy közös jellemzője:
szabályosan mozognak a vízben, így a felszínen szabályos gyöngysornak látszanak. Ha a buborékok mindig ugyanazon a helyen szállnak fel, ez a mocsárgáz spontán felszállásának a jele.
A compók a növények között is táplálkoznak. Gyakran leszedegetik a kérész-és tegzeslárvákat a vízinövények száráról és leveleiről.Még a halivadékra is vadásznak néha. Hajnalban és alkonyatkor táplálkoznak a leginkább. Nyáron néha egész éjszaka is élelem után járnak, kora tavasszal és késő ősszel viszont inkább a nap közepén lakomáznak. TÉLEN A COMPÓK NEM
TÁPLÁLKOZNAK, a legrövidebb nappalos időszakot az iszapba vermelve vészelik át. Néha, ha több napon át enyhe az idő, egy kicsit mégis előjönnek táplálkozni. AZ ÁLLÓVIZEK HALA.
Egy- egy compó még a nagyobb patakokban, a hegyek lábánál is horogra akadhat. A compók ugyanis gyakran kiszöknek a tavakból, és a patakokon át eljuthatnak távolabbi halas tavakba is.
A gyors folyók nem kedvezőek a compók számára. éppen ezért, áradáskor lefelé vándorolnak a melegebb csendesebb vizekbe, illetve partközelben keresnek menedéket. Még a lusta alföldi folyókban is azokat a helyeket keresik, ahol a víz sodrása a leglassúbb, s inkább beúsznak a nagyobb csatornákba és vízelvezető árokba, sőt a nagyon sűrűn benőtt vizeket sem kerülik. A dús növényzetű, sekély tavakban érzik magukat otthon. Nem véletlen, hogy a pontynál sokkal jobban viselik az alacsony oxigénszintet. A compók akkor ívnak, ha a víz hőmérséklete legalább két hete 20-22 fok fölött van. Erre csak május végén, június elején számíthatunk, ezért a compó az egyik legkésőbb (akár július közepéig) ívó halunk. Az ívás csoportosan zajlik, néhány napig tart, s végeredménye 200-300 ezer 1-1,2 mm-es ikra. Az ikrák hozzátapadnak a növényekhez s ott fejlődnek tovább. Néhány nap múlva kikelnek az ivadékok, amelyeket a fejükön lévő speciális mirigy még néhány napig a növényekhez ragaszt. Csak akkor válnak le, ha már önállóan tudnak táplálkozni. Meglehetősen sokáig élnek a növények között, és ritkán esnek áldozatul a ragadozóknak. Az első tél azonban megtizedeli a fiatal compókat. Eleinte nagyon lassan nőnek, csak három évesen érik el a 15-20 centimétert, és legkorábban négy évesen szaporodnak csak először. Kedvező körülmények között a tízéves compók 2,3-2,7 kilósak, és akár húsz évig is elélhetnek.
REKORDEREK:
A magyar rekordegy 3,74kg-os gyönyörű példány, melyet Gecse Gergő fogott a tassi 4-es víz 2008 május 9-én, gilisztacsokorral. Mostanság a horgászok minden évadban sok száz 2,5 kg feletti compók is fognak. Ez a hatékonyabb horgászmódszerek és annak a következménye, hogy
a compók növekedési üteme jelentősen felgyorsult.
STATISZTIKAI ADATOK:
Latin név: Tinca Tinca Legnagyobb súly: 7 kg Átlagos súly:0,5 kg Legnagyobb hossz 70 cm Élethossz: 20 év Méretkorlátozás alá nem esik.
A compó faroktöve különösen vastag: Farokúszója egy kicsit homorú: A hímek hasúszója hosszabb a nőstényénél, így könnyűmegállapitani a compók nemét. A himek úszója egészen végbélnyílásukig ér. A compók valamennyi úszója nagy és lekerekített. A compó testét apró,a bőrében mélyen ülő pikkelyek és igen vastag nyálkaréteg boritja. Aró szemének szivárványhártyája piros. Felső ajka nagyobb az alsónál, így könnyebben tudja felszedni a táplálékot az aljzatról. Szája szögletében két rövidke bajusz van.
TÉVHIT, VAGY IGAZSÁG?
Már a görögök és a rómaiak is úgy vélték,hogy a compó nyálkája orvosságként szolgálhat, és sok korábban megjelent külhoni és hazai könyv is hasonlóképpen emlékezik meg erről a halról. Sőt egyenesen a halak gyógyitójának nevezik. S leginkább,mint a "csuka orvosát" említik.Többen megfigyelték már, hogy amikor a fiatal halak, még együtt,egy rajban élnek, gyakorta odadörgölődnek más halak a compóhoz. Igaz ezt később visszafelé is leirták. Nem kellene csak puszta babonának tekinteni ezt a hiedelmet, hiszen mint a hasonló megfigyeléseknek, ennek is van némi alapja. A halak nyálkája ugyanis nem csak a súrlódás csökkentésében játszik szerepet,
hanem a szervezet védelmének is egyik legfontosabb eleme. Ez a számunkra gusztustalan nyálka, a halak életében az immunrendszer kiegészítőjeként müködik. A nyálka alkotóelemei főként a gombás és bakteriális fertőzések megelőzésében,a sérülések gyors regenerációjában, hámképzésben játszanak szerepet. A compónak pedig ebből a nyákból bőségesen jutott..

A VÖRÖSSZÁRNYÚ KESZEG:

A horgászok nagyon kedvelik a vörösszárnyú keszeget, egyrészt, mert mohón és határozottan
veszi fel a csalit, másrészt, mert ez az egyik legszebb színezetű hal.

A vörösszárnyú keszeg első szempillantásra nagyon hasonlít a bodorkára, és a kisebb egyedeket
gyakran össze is tévesztik vele. de amikor eléri a 15 cm-es nagyságot, még a legszebb színezetű bodorka is csak szerény, ezűstösszűrke hal hozzá képest. A vörösszárnyú keszeg háta aranyos olajoszőld színben játszik, ritkábban barnás. Oldala aranyszínű, néha mély bronzos árnyalattal,úszói
vérvörösek, és éppen ezért nevezik vörösszárnyú keszegnek. Régebben kicsit zavaróan piros -szemű
kelének is hívták, noha pirosas szeme inkább a bodorkának van, ellentétben a vörösszárnyú sárga szemével. Azt a leglényegesebb jegyét, amely a bodorkától minden kétséget kizáróan megkülömbözteti, minden horgásznak észre kell vennie, mert nagyon jól látszik akkor, amikor leveszi a horogról. A vörösszárnyú szája felfelé áll, alsó állkapcsa hosszabb a felsőnél, a bodorkánál pedig éppen fordított a helyzet. A másik, a két halat egymástól jól megkülönböztető jegy a hátúszó elhelyezkedése. A bodorka hátúszója a hasúszókkal egy vonalban kezdődik, a vörösszárnyú keszegé pedig hátrább, a farok felé eltolódva. És végül szivárványhártyájának színe sárga, mintha minden piros színanyagot elhasznált volna az úszóira, a bodorkáé pedig piros.
A REKORDERT MÉSZÁROS JÓZSEF fogta 2008 augusztus 25-én Szolnok-Tisza- folyó.
A hal hossza 59 cm, súlya 2060 gramm volt-piros -sárga- fehér csonti csokorra kapott. A vörösszárnyú keszeg lassan nő. Első életéve végén még csak 5-7 cm, a másodikban 9-10,a harmadikban 13-17, az ötödikben 15- 20 cm. Élőhelye tápanyagellátásától függően 8-10 évre van szüksége a 30-40 centis méret eléréséhez.
STATISZTIKAI ADATOK:
Latin név: Scardinus erythrophthalmus
Legnagyobb súly: 2,5 3 kg
Átlag suly: 2,5 kg
Legnagyobb hossz:60-65 cm
Élethossz:10-12 év
A VÖRÖSSZÁRNYÚ keszeg hátúszója
sokkal közelebb van a farkához, mint
hasúszói. A vérvörös úszók a vörösszárnyú keszeg
legszembetűnőbb jellemzői. Alsó állkapcsa hosszabb
felsőnél, ezért szája felfelé áll. A vörösszárnyú
keszeg teste magas, oldalai gyönyörű aranyszínűek.

A bodorka és a vörösszárnyú keszeg kereszteződhet, és a hibridek megkülönböztetése még a szakembereknek-az ichtilógusoknak is gondot okoz. A legbiztosabb módszer ilyenkor garatfogainak megvizsgálása. A vörösszárnyú garatfogai két sorban állnak, a külső, nagyobb sorban öt, a belsőben két foggal. A bodorkának egy sor garatfoga van, a hibrideknek pedig kettő,
de a belsőben mindössze egy kicsi foggal. A vörösszárnyú magas háta arra utal,hogy az állóvizekben érzi magát a legjobban. És valóban így van, mert a táplálékban dús sekély vizekben nő a leggyorsabban, és itt is él a legnagyobb számban. A folyókban is megélnek a vörösszárnyúak, de ott a gyenge sodrású vagy álló, és viszonylag meleg vizű helyeket keresik.
Néha még a folyók torkolatvidékén, a gyengén sós vízben is előfordulnak. Meglehetősen gyakran
választanak maguknak állát a vízbe merült fák és bokrok közelében, a vízinövények telepeiben vagy a part menti bokrok vízbe csüngő ágai alatt. NÉHA VEGETÁRIÁNUS
A vörösszárnyú keszeg gyakran táplálkozik növényekkel, és hazai halaink között az egyik legtipikusabb nővényevő halnak tartják.Különféle vízinövényeket és moszatokat fogyasztanak, sőt a más halak számára ehetetlen növényeket sem vetik meg. Ezért olyan gyakori a kis öblök moszatoktól "virágzó" vizben. Mégsem igazi vegetáriánus a szószoros értelmében. Étrendjének
a növényekhez hasónlóan fontos részét alkotják az apró állatok. A fiatal egyedek a plankton apró
élőlényeit (pl .vízibolhákat) és vízirovar lárvákat fogyasztanak. Képesek más halak ikráját is felfalni, sőt néha halivadékokra is vadásznak. Ragadozó hajlama az idő múlásával egyre erőssödik. A nagy egyedek, ha éppen nincs más táplálékuk, a növényevés helyett inkább az apróhalakra, a vízfelszini rovarokra kezdenek vadászni. ÉLETMÓDJUK A nagy vörösszányúak
kicsi, 10-20 halból álló rajokban élnek. A raj hűvös, borus időkben a fenék közelében, a vízinövények között, mintegy 3 m-es mélségben tartózkodik. napos időben gyakran még a nagy
vörösszárnyúak is küzvetlenül a felszín alatt úszkálnak, és a vízinövények közötti folyosókat, a nádasban lévő kis nyílt vízfoltokat pásztázzák.Nyáron és kora ősszel a nádleveleken rengeteg rovar, főként levéltetű van. A legkissebb szellő, egy-egy felszálló madár is a vizbe szórja őket, igy könnyű zsákmányt jelentenek a vürösszárnyúak számára.
JÓ HELYEK A VÖRÖSSZÁNYÚRA. konkrét helyeket nehéz lenne mondan és, ahol csak kapitális
egyedeket foghatunk,sokkal érdemesebb az alábbi víztipusokat megkeresni a horgászat során.
a vörösszárnyú keszeg egyre gyakrabban akad horogra a síkvidéki folyókban (Zala),de inkább a
holtágakban (Dráva) holtágak és a főágban. Síkvidéki fölyóinkban általában holtágak, agyag-és kavicsbánya gödrök kisérik. A holtágakban mindig élnek vörösszárnyúak, a bányatavakban csak akkor, ha betelepitették.

A HAL ÖT ERZÉKSZERVE: !

Akkor horgászhatsz igazán sikeresen, ha tudod,mi vonzza, és mi riasztja a halakat. Ha megismered

a halak érzékszerveinek működését, jobban el tudod képzelni, hogyan látják a világot.

A halak agya nem nagy, de éppen elégséges ahhoz, hogy kiszolgálja a vízi életmódhoz tökéletesen
alkalmazkodott érzékszerveiket. A halak rendkívül gyorsan észreveszik a táplálékot vagy a veszélyt, és az emberekhez hasonlóan öt érzékszervük van: a látás, a szaglás, az ízlelés, a tapintás,
és a hallás szervei.
MIT LÁTNAK A HALAK?
A víz megtöri, és sokkal jobban elnyeli a fénysugarakat, mint a levegő. A zavaros víz annyira elnyeli
a fényt, hogy már tízegynéhány méter mélységben sötét van. Ezért a látószerv a vízben nem sokat segít-a halak többsége rövidlátó, és sokkal kevesebb információhoz jut látása útján, mint
a szárazföldi élőlények. A halak fejének két oldalán elhelyezkedő szemek széles látószöget biztosítanak. A halnak azonban mindkét szemét pontosan ugyanabba az irányba kell állítania ahhoz,hogy pontosan felbecsülhesse egy tárgy vagy egy másik hal távolságát. Ilyenkor az éleslátás csak kis területet ölel fel. Körülötte a kép homályos, a hal csak a mozgást érzékeli. Ezért megközelíthetjük a halak állását, és ugyanezért lehet egy hirtelen mozdulattal elriasztani őket.
A halak látószögét és látásának élességét a szemük sajátos állása, a víz zavarossága és a felszíni örvények korlátozzák. Ennek ellenére a halak sokkal élesebben látják a mozgást a parton, mint
gondolnánk. Ezért egy igazán óvatos horgász igyekszik a feltétlenül legszükségesebbre korlátozni
mozgását.
A HALAK SZAGLÓSZERVE általában a fejük csúcsán elhelyezkedő orrlyukaikban található. Az orrlyukak, amelyek szaglóreceptorokkal teli csatornáin mozgás közben átáramlik a víz, sok fajnál
fejlett illatérzékelő szervek.
HANGHATÁSOK: Sok hal érzékeli a hangokat a fülhöz hasonló működésű érzékszervével. Bár nem sokat, tudunk arról, mennyire képesek elemezni az ilyen jellegű információkat, az azonban csaknem biztos, hogy képesek reagálni a hangos zenére, vagy a kiabálásra a parton. A hangokat azonban a vízben terjedő rezgésekként is érzékelhetik.
A HALAK TESTÉN VÉGIGHÚZÓDÓ OLDALVONAL RENDKÍVÜL ÉRZÉKENY A REZGÉSEKRE. ez az érzékszerv teszi lehetővé a rajban élő halak számára, hogy azonosítsák a hasonló nagyságú halakat, és felfedezzék a közeledő ragadozókat. Úgy működik, mint egy radar.

A süllők, sok más ragadozóhoz hasonlóan, vadászat közben elsősorban látásukra támaszkodnak.
Nagy, fejük elején elhelyezkedő szemeik közel állnak egymáshoz, így igen jól tudják érzékelni a távolságot.
VIGYÁZZ A BAJUSZRA:
A halak bajusza igen finom érzékszerv, sok ízlelőbimbóval. Segítségükkel találják meg a halak a táplálékot éjjel, és a zavaros, opálos vízben. Ügyelj arra,hogy amikor a halat leveszed a horogról, a bajusz könnyen sérülhet, az ízlelőbimbóitól megfosztott halnak pedig nincs túl sok esélye a túlélésre.
A ragadozók, például a csuka, a balin és a pisztráng vadászat közben elsősorban a látásukat használják. Szemeik ezért egymáshoz közel, a fejüket elején helyezkednek el. Éleslátásuk így
viszonylag nagy területet ölel fel, és a távolságot is jól fel tudják becsülni.Szemük állása a zsákmány pontos bemérését és elkapását is lehetővé teszi. A rajban élő halaknak, például a bodorkának, karika keszegnek és a dévérnek, nem kell ennyire pontosan érzékelniük a távolságot. Az éleslátás sem fontos a számukra. Szemeik egymástól meglehetősen távol, fejük két oldalán helyezkedik el, így meglehetősen agy látószögben, jól érzékelnek minden mozgást Könnyebben meg tudnak tehát maradni a rajban, jól észlelik a közeledő ragadozót és a mozgásban lévő táplálékot.
EGYÉB ÉRZÉKSZERVEK:
A halak többségének szaglása is igen fejlett. A halaknak nem csak a szájukban találhatók izlelőszervek. Például a harcsa bőrében is vannak izlelőbimbók, és szintén a harcsának meg más
halaknak, mint a pontynak, márnának és a menyhalnak a bajuszain van sok ízlelőbimbó. A halak tapintószerve az ingerekre rendkivül érzékeny bőrükben van. Ebben, rezgésekre érzékeny, sejtekkel teli oldalvonaluk játssza a fő szerepet, amelynek segitségével a halak érzékelni tudják a veszélyt és felfedezik a táplálékot is.

Az éles szemű süllő:

AZ ÉLES SZEMŰ SÜLLŐ
Mondják csak süllőnek is, van aki fogas süllőnek hívja,de akad aki csak fogasozik. Ez a tiszteletteljes megszólítás, azonban csak a másfél kiló feletti süllőknek dukál avagy illeti meg jogosan.

A hazai sügérfélék legnagyobbra növő képviselője,a tavak, valamint a lassú és gyorsabb folyók félénk ragadozója a süllő. Teste enyhén lapított,nyúlánk -az álló vízben élők valamelyest zömökebbek. Háta szürkészöldes, inkább kékes-,vagy olajzöld. A jellegzetes sötétszürke csíkok
ezüstös oldalának közepéig húzódnak le, hasa szinte hófehér. Szemei nagyok. Hátúszója osztott,két
részből áll, a farokúszó töve finoman pettyezett.Kopoltyúfedője éles, fogazata rendkívül erős.
A bölcsőt elhagyva még csak apró gerincteleneket fogyaszt, de már egynyarasként, 5cm-es korában elkezdi ragadozó életmódját. Kifejlett példányai elsősorban halevők:durbincs,sügér, naphal, bodorka, küsz,kis keszeg, esetleg apró kárász alkotja táplálékukat. Nem vetik meg persze
a dögöt sem (halszelet),és felnőttként is befalnak férgeket, rákokat ha a sors úgy hozza.Szinte
valamennyi csalival foghatók,hiszen a műcsalik széles választéka és az élő kishal, halszelet,taposott döglött kishal mellett,a pontyozó szerelék kukoricás horgára is rendszeresen rákap egy-két termetes fogas.

Rekorder
A magyar rekordnak számító
14,5 kg-os süllőt még 1990-
ben akasztotta Didon Sándor,
a Duna ordasi szakaszán. Ezt
a hatalmas példányt is túl-
szárnyalta azonban néhány
későbbi fogás, amit a szeren-
csések nem szerettek volna
nagydobra verni, így maradt
a 14,5kg-os álomhatár.

Statisztikai adatok:
Latin név:stizostedion lucioperca
Legnagyobb suly:20kg
Átlag súly: 1,5-2 kg
Átlagos hossz: 45cm
Élethossz: legfeljebb 15 év.

Előfordulása:
Hazánk szinte valamennyi vizében-a kis hegyi patakok kivételével-alkalmas rejtekhelyeket találhat magának a süllő.A természetes vizek közül főként közepes és nagyobb folyóink büszkélkedhetnek kapitális süllőkkel,de tározókban sem ritkák.

Osztott hátúszójának elülső része erős tüskékkel merevített,a mögötte lévőt lágyabb sugarak feszítik.Az olajzöldes szín leginkább tavakban élő egyedekre vonatkozik illetve jellemző,
sötét csikjai hatrozottak.Azt tartják, hogy a süllő nem kitartó hal. A termetesebb példányok kifárasztása mégis viszonylag hosszabb időbe telik.Köszönhető ez az izmo

melles test mellet, a rendkivül jól jól kormányzó mell-,és erőteljes farokúszónak. A süllőnek, mint általában a ragadozóknak igen nagy szeme van.Ez a táplálékszerzésben, illetve párzáskor kap kiemelt szerepet. A süllő a pezsdülő, lassan áradó vizekben kap a legjobban, ekkor oldalvonal-szerve mellett, szeme is hatékonyan segiti a tájékozódásban. Nagy szájában félelmetes fogak sorakoznak. Az a kis hal, amelyikbekerül ide, nem sok jóban reménykedhet.Zsákmányát a süllő rendszerint oldalt, vagy hátulról ragadja meg. A nagyobb halakat valószinüleg megforgatja és fejjel előre nyeli el ,a kissebbek viszont gyorsan eltűnnek
feneketlen torkában.
AHOL KERESNI KELL:
Halunk szereti a friss oxigénben dúsabb,változatos medrű, de keménytalajú vizeket. Folyón a gyors, illetve lassú áramlások határán, az úgynevezett eláló vízben, azaz sodorvonalban fordul elő.A rohanó vizeket megtörő akadályok környékét szeretik leginkább. A mesterséges úton létrejött süllő-tanyák az egyszerű partvédő kövezéstől, a sarkantyúkon és ruganyokon át a T gátakig változhatnak, lényeg az, hogy valamilyen módon ezeken a helyeken a folyás jellege bizonyos mértékig megváltozzon. A szabályozatlan folyómedrekben,a szigetek végénél, zátonyok
homokpadjain, mederesésekben, hókonyokon, fatuskók, gyökerek közelében érzik jól magukat.
Állóvizeink közül a legjelentősebb süllőállomány a Balatonban található.Hires akadók, és marások nyújtanak számukra menedéket, de a nagyobb nádasok ís gyakran rejtenek süllőket.

SZAPORODÁS:

Atavasz közepén, március végén, április elején ívik. Főként gyökeres, köves területeket kresnek fel a hímek, itt alakitanak ki farkukkal egy asztalnyi fészket, amelyet védelmeznek.A nőstények
megnyeréséért sajátos táncot lejtenek, s ha az udvarlás sikerrel járt, egymás mellett forogva ívnak le.A megtermékenyített-50-200 ezer- ikrát egyenletesen terítik szét a fészekben. A kikelő ivadékok néhány nap múltán táplálkozni kezdenek.

ÉJJEL FENT:
A süllők igazi ideje az alkony, a hajnal, valamint az éjszaka. Ílyenkor már messziről hallatszik a rablás jellegzetesen spriccelő hangja. A süllők este a sekélyebb, illetve felsőbb, parti vizekbe költöző kishalakat követik.Ekkor lehetnek nagyon eredményesek a felszíni wobblerek, míg a twisterekkel inkább nappal, a mélyben érdemes próbálkozni.

AZ ÖREGEBB PÉDÁNYOK:

Élőhelyüktől függően néha elveszíthetik csíkjaikat. Általában a folyóvizi süllőknél figyelhetőmeg,
hogy a harántfotok megkopnak, és szinte csak az ezüstös pikkelyek borítják oldalukat.

LEGJOBB HELYEK:

Magyarország összes folyóján és állóvizén megtalálhatjuk a süllőt.Duna rekord példánya 17kg felletti,hasonlókat foghatunk még szinte bárhol Dunakilikitől Mohácsig.
Tisza-Szeged, városi szakaszán kivül minden igéretesebb helyen érdemes megállni.
Tisza-tó a nagy süllőket az öntözőcsatornák zsilipjeinek közelében fogják.
Bodrog,Szamos, Rába, Körösök:KIS folyóinkban ritkábban akaszthatunk süllőt, de akkor igazán nagyot. A 11kg-os szamosi és a 14kg-os rábai rekord is ezt bizonyitja.
DESEDA-érdemes twisterrel próbálkozni a toponári oldalon,kishallal pedig az akadók fölött
mártogassunk. Legnagyobbak:10kg feletti példányok.
HÁZIRÉTI-TÁROZÓ-hatalmas fogasok lakják az eredeti patakmedert, általában fehér twisterre éheztek meg. A9 KG KÖRÜLI PÉLDÁNYOK gyakorinak mondhatók a tározón.
Dráva- A második legnagyobb (17kg)regisztrált süllő othona volt, biztos,hogy manapság is akadhatunk kapitális süllőre itt.
BALATON:- ,RENGETEG ÓIÁS LAKHELYE, ÁM AZ ORVHALÁSZAT NAGYON MEGRITKÍTOTTA:,AZ ÁLLOMÁNYT. Bár a 12kg-os egyedek régebben gyakrabban jelentkeztek, még ma is foghatunk nagy süllőt.

Dévérkeszeg,a vízfenék lakója.

A dévérkeszeg- ez a versenyhorgászok körében népszerű hal-rajokban élő és meglehetősen
nagyra
növő fehér halunk. Ha valahol sikerül egyet kifognod ott valószínűleg többre is számíthatsz.

A dévérkeszeg a pontyfélék családjának egyik legnagyobb édesvízi képviselője.Lapított,zömök
felépítése következtében könnyedén mozog a nádasban,a sekélyebb részeket benövő vízinövények
között.Hosszú, sötét színű hátúszója fekete,mélyen bevágott farokúszója közelében van.A fiatal
dévérek ezüstös színűek, felnőve színük mély zöldesaranyra változik. A felnőtt egyedek háta sötét, oldala zöldesbarna, hasa pedig fehér. Egyik-másik dévér sajátos színezetű-néhány testtájuk
lényegesen sötétebb lehet a másiknál. Kezdetben a dévér planktonnal,algákkal táplálkozik,csak
később tér át a rovarokra. A teljesen felnőtt egyedek gyakorlatilag mindent esznek-vízinövényeket,
rovarlárvákat,apróhalat, és főként a vízfenéken élő puhatestűeket. A nagyobbak és idősebbek
gyakran vadásznak éjszaka halivadékra és apró halakra. Néha egész rajban a felszínre úsznak-ez
a jele, hogy éppen táplálkozni készülnek. A dévérkeszegek nem válogatósak a táplálékban. Sokféle csalival fogható: szívesen fogadják a kukoricát, a csontikat, a Bojligolyókat,rofarokat és a
kenyeret, feltéve, hogy a csalit közvetlenül a fenéken kinálod fel.
A DÉVÉREK TANYÁJA:
A dévérek a víz alatti világ csapatokban élő lakói. EGY-EGY rajban több 1-1,5 kg súlyú példány is lehet. A rablóhalakkal szembeni védekezés készteti a dévéreket arra, hogy ilyen nagy csoportokat alkossanak. A halraj az egyik legjobb példája a ragadozókkal szembeni biztonság keresésének. A dévéreket az állóvízek lakóinak tartják. Jól érzik magukat a náddal benőtt sekély
öblökben, ahol táplálkoznak és melegszenek a napon. A látszat ellenére sokkal jobb alkalmazkadó
képességgel rendelkeznek, mint ahogyan általában feltételezik róluk, így jól érezhetik magukat
a mérsékelt, sőt akár a gyorsabb folyású folyókban is. Ezekben a vizekben természetes búvóhelyeken keresnek menedéket az erős sodor elől: a fák gyökerei között, a mélyedésekben,
vagy az alámosott partok alatt. A nagy dévérrajok előfordulásának a feltétele a bőséges, változatos és könnyen hozzáférhető táplálék.A vastag iszapréteggel és gazdag növényzettel rendelkező vizek remek búvóhelyet és táplálékot kinálnak számukra. A dévérrajok nagy létszámúak lehetnek az olyan vizekben is, ahová a horgászok nagy mennyiségű etetőanyagot szórnak, így a halak rendszeres kiegészítő táplálékhoz jutnak.
Fejlődési ciklusok:
A dévérkeszegek rendszerint május végén vagy június elején ívnak. Ebben az időszakban a víz
hőmérséklete már 14-17 C fok. A hímek választják ki az ívóhelyet. fejükön és testükön kemény,
szarus kinövések keletkeznek, amelyekkel a nőstények oldalához dörgölőznek. Ezzel jelzik, hogy
ideje lerakni a ragadós ikrát. A nőstények hatalmas mennyiségű ikrát raknak le a vízinövények és a nád leveleire, a víz alatti gyökerekre, vagy akára tavak és folyók fenekén lévő szemétre.
Minden dévérek három-tizenkét nap alatt kelnek ki a vizhőmérséklettől függően: minél melegebb a víz, annál gyorsabban. Az ivadékok kis részének sikerül csak életben maradnia.
Életük első évében a fiatal dévérek 5-7 cm hosszúra nőnek. Általánosságban növekedésük megehetősen lassú. Az öt -hat éves dévérek még kiló alattiak, a 2-3 kilós súlyt pedig csak tizedik életévükben érik el.
Rekorder:
A magyar rekorder egy 5,7 kilós 52 cm hosszú, dunai
dévér: Elejtője, Szemeti Simon 1998. szeptember 6-án,
etetőkosár nélküli, fenekezős készséggel terelteszákba
a kukacra megéhezett keszeget.
Statisztikai adatok:
Latin név:abramis brama
Legnagyobb súly: 7 kg
Átlagos súly:0,5-1kg
Átlagos hossz: 25-40 cm
Élethossz: 15-20 év

A felnőtt egyedek szine a vízfajtától
függően meglehetősen változatos
lehet:az aranyos barnától a zöldes-
-feketéig.
Sötét farka mélyen bevágott.
Kicsi,lefelé álló (Félig alsó állású)
szája a rovarlárvák,vizi férgek és
kis puhatestűek fenékről való
felszedéséhez alkalmazkodott.
A ragadozóhalak (pl csukák) elleni
védekezésül a dévérkeszegek
rajokat alkotnak.
A SÖTÉT HÁTÚSZÓ A TEST
közepe mögött,a farok közelében van.
Lapitott testük megkönnyiti a
növényekkel benőtt vizekben
való mozgást.
Táplálkozás közben a dévér szájnyilása
lefelé, egész teste pedig csaknem
függőlegesen felfelé áll.
DÉVÉR VAGY PONTY?
Akis dévéreket gyakran összetévesztik
az egészen eltérő kinézetű teljesen más
fajtához tartozó pontyal.Szemük mérete
alapján könnyen megkülönböztethetőek:
a dévér szeme ugyanis sokkal kisebb.
További lényeges külömbség, hogy a
dévérnek nincs bajsza,valamint farokalatti
úszójában 25 sugár van, míg a pontyéban
alig 19-21.........................................................

ELŐFORDULÁSA
A dévér elterjedt hal, valamennyi folyónk
középső és alsó szakaszán megtalálható.
De előfordulhat kavicsbánya-tavakban,
víztározókban,valamint a holtágakban, és
természetesen nagy tavainkban is. A hegyi
patakokat kivéve általánosan elterjedt.

A legjobb dévérező helyek:
Duna szinte biztos víz a fővárosi szakasza.
Tisza és ált. folyók- mindenhol érdemes
próbálkozni, ahol egy kis langót,vagy vissza-
forgót sejtünk.
A tisza-tó rengeteg helyet kinál,legjobb talán
a Kis-Tisza 4-5 méteres vize,ahol nyáron is
biztos a fogás.
A nagy tározók-Pécsi- tó,Deseda, Pátka-
mélyebb részeiben keressük a dévéreket.